Háromnapos budapesti tartózkodás után július 23-án, szombaton reggel indult tovább Krakkóba a 45 fős ausztrál ifjúsági Antióchia zarándokcsoport. A vendéglátó magyar Antióchia közösségek gazdag, színes programot állítottak össze, amelyben nagy szerepe volt a kulturális, lelki és személyes találkozásoknak. Budapest és a Duna-kanyar szépségeinek bemutatásán keresztül a fiatalok képet kaphattak országunk történelméről. A közös imák és szentmisék csodálatos élményét adták annak, hogy mi egyazon Krisztus Testének a tagjai vagyunk, bárhol élünk is a Földön. A programot vezető és abban részt vevő magyar fiatalok befogadó szeretete által pedig személyes találkozások és barátságok jöttek létre.

Péntek délután került sor az ünnepélyes záró találkozóra, amelyen a szentmisét Székely János püspök úr tartotta. A homíliában azt kívánta a zarándokoknak, hogy krakkói útjuk során ők is ugyanúgy felismerjék, és találkozzanak a feltámadt Krisztussal, mint ahogy Mária Magdolna felismerte őt a sírnál. Utalt még a küldetésükre, hogy a Világifjúsági Találkozó erősítse meg őket és váljanak az Örömhír hirdetőivé életük példája által is. A szentmisét vidám hangulatú táncház követte, amelynek szünetében egy magyar népdalt is megtanultak az ausztrál fiatalok.

A csoportot vezető házaspár, Ron és Mavis Pirola álmodta meg és váltotta tettekre annak idején az ausztrál antióchiás fiatalok misszióját Magyarországon, amelynek nyomán ezelőtt 22 évvel elindult az Antióchia hazánkban. Az eltelt évek során kb. ötezer magyar fiatal tapasztalhatta meg a lelkiség hitet és embert formáló gazdag élményeit.

Krakkóból hazatérve Ron és Mavis Pirola a következőket írta:

Legfőképp szeretnénk köszönetet mondani nektek és csodálatos csapatotoknak, akik zarándokutunk csúcspontjává tették budapesti látogatásunkat. Antióchiás zarándokaink mindig újból fölemlegették, hogy Budapest volt útjuk csúcspontja! Ahogy fogadtatok bennünket, és vendégül láttatok az otthonaitokban, ahogy együtt vehettünk részt a jól ismert Antióchia imatalálkozón, különböző kultúrájú és nyelvű emberek, ez tényleg otthonossá tette számunkra az Egyház egyetemességét. És az általatok előkészített program egyszerűen csodálatos volt! Mindig emlékezni fogunk az imatalálkozóra, a szentendrei közösség vendégszeretetére, a különleges történelmi helyekre, és az utolsó együttlétre, a szentmisére a püspök atyával, amit vacsora és táncház követett.
Andris és Flóra az egész program során rendkívüli vezetők voltak. A szervezés és az étkezések, amelyet Judit és Elek szervezett, fantasztikus volt! A szendvicsek érkezéskor, az ízletes bográcsgulyás, az úti csomagok – és mindezek mögött a nagylelkűségetek hálával tölt el bennünket.

Nem tudjuk eléggé megköszönni a készségeteket, hogy ilyen szeretettel fogadtátok az antióchiás zarándokokat onnan „lent alulról”, a sok munkát, ami a háttérben zajlott. Bennünk él a vágy, hogy több időt tölthessünk veletek, közösségeitekkel, és tovább gyönyörködhessünk csodálatos városotokban. Péter atya a múlt vasárnapi prédikációban megemlékezett a veletek töltött napokról Budapesten. Őt is, és két pap társát is, akik itt voltak, mélyen megérintette ez az élmény.